Számomra Iszméné volt a szimpatikusabb a két testvér közül, mivel ő próbálta lebeszélni Antigonét az "öngyilkosságról" és a későbbiekben próbálta megvédeni őt. A történet elején kissé félénknek ismertem meg, mivel fejet hajtott a zsarnoknak, Kreónnak és nem segített Antigonénak testvérük eltemetésében. Végül rádöbbentem hogy nagyon becsületes és szereti családját, mert bűnrészességet vállalt amikor Antigoné meg lett vádolva testvérük, Polüneikész eltemetésével.
Antigoné azért nem jött be, mert nagyon önfejű volt szerintem. Ezt valamilyen szinten meg is tudnám érteni, mert Polüneikész mégis a testvére volt és illik a halottakat megtisztelni avval hogy eltemetjük őket és nem hagyjuk ott a holttestüket egy mezőn. Ő az egyetlen a történetben aki a lelkiismeretét többre tartja a saját életénél és még a haláltól sem fél. Vannak pozitív tulajdonságai is, mert családszerető, határozott és magabiztos, sőt még bátran vállalja tetteinek következményeit is. Amíg olvastam a könyvet addig azt hittem hogy valami baj van a fejében, ami elő is fordulhat, de miután a kötet végére értem egy kicsit elgondolkoztam és rájöttem hogy nagyon tisztelte és szerette családját és emiatt volt olyan bátor és határozott. Szerintem meg tudta volna oldani okosabban is a tiszteletadást testvére iránt.
A két testvér között az elejétől kezdve nagy volt a konfliktus, de ez érthető, mert két különböző gondolkodásmódú nőről van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése